Kutya kétoldali bakteriális hallójárat gyulladásának kezeléséről
A kutyák külső hallójárat gyulladásának oktana multifaktoriális. A heveny külső hallójárat gyulladás általában könnyen és gyorsan kezelhető a megfelelő beavatkozással (pl.: idegent test eltávolítása, parazitamentesítés), tisztítással és antimikrobiális szerhasználattal, míg a krónikus esetben különös figyelmet szükséges fordítani a gyulladás hátterében lévő elsődleges (pl.: atópiás bőrgyulladás, endokrin bőrbetegség, fülatkásság, idegen test), hajlamosító (pl.: kifejezetten szőrös hallójárat, lógó fül, gyakori úsztatás, túlzott fültisztítás, növedék jelenléte, szűkült hallójárat) és a fenntartó tényezőkre (másodlagos kórokok, belső fülgyulladás, dobhártya, a hallójáratot környező hám vagy porc krónikus, kezeletlen elváltozásai), amelyek feltárása és kezelése elengedhetetlen a sikeres terápiához. Legtöbbször önmagában nem elegendő a másodlagos kórokok, mint baktériumok (Staphylococcus pseudintermedius, Streptococcus canis, Pseudomonas aeruginosa, Proteus spp.) és gombák (Malessezia pachydermatis) kóros jelenlétének megszüntetése.
Az állat minden szervrendszerre kiterjedő szisztémás vizsgálatát követően kezelendő a kórkép lokális, bakteriális vagy gombás megjelenése javasoltan mindkét fülben legalább citológiai vizsgálat alapján empírikusan választott topikális és/vagy érzékenységi vizsgálat szerint szisztémásan adott szer használatával. A másodlagos kórokok kezelésének sikerességét nehezíti a gyulladás krónikus jellege, a hallójárat szűkülete, a hallójárat falán képződött bakteriális vagy gombás biofilm jelenléte, a gyulladás középfülbe való terjedése, továbbá amennyiben a kezelendő egyed két hallójáratának különböző klinikai megjelenése és a hallójáratban előforduló jellemző kórokozó és/vagy azok antimikrobiális eltérő érzékenysége.
Egy vizsgálat során száz klinikai mintát vettek ötven kétoldali külső hallójárat gyulladásban szenvedő kutyától. A leggyakoribb kitenyésztett kórokozók a S. pseudintermedius és a M. pachydermatis voltak. A minták 62%-ában kettő, 20%-ában három korokozó volt jelen. A vizsgált egyedek 68%-ában a kétoldali izolátum mintázat különbözött. A S. pseudintermedius izolátumok 56%-a volt rezisztens legalább egy antibakteriális szerre, az összes izolátum 45%-a legalább két antimikrobiális szerre nem mutatott érzékenységet. A fenti vizsgálat eredménye is alátámasztja annak szükségességét, hogy javasolt mindkét hallójáratból a fent említett vizsgálatokra mintát venni és a két oldalt szükség esetén akár eltérő hatóanyaggal kezelni, amennyiben a topikális kezelés önmagában hatékony lehet.
Mikrobiológiai vizsgálatot akkor érdemes kifejezetten végezni, amikor Gram negatív pálcák dominálják a citológiai képet, ezek a kórokozók (leggyakrabban Pseudomonas aeruginosa, Proteus spp.) ugyanis gyakran lehetnek rezisztensek. Amennyiben a hallójáratban korábban történt antimikrobiális szerhasználat, úgy a kezelés befejezése és az ismételt mintavétel között legalább 5 nap teljen el. A szerhasználat előtt a hallójárat alapos tisztítása szükséges a váladék jellegének megfelelő cerumenolytikus vagy antiszeptikus fültisztító oldattal. Amennyiben ezt a lépést elhagyjuk, a fülváladék jelenlétében a gyógyszeres kezelés hatékonysága nagymértékben csökkenhet.
Gram-pozitív baktériumok (Staphylococcus spp., Streptococcus spp., Corynebacterium auriscanis) kóros jelenléte esetén javasolt az időfüggő antibakteriális szerek, mint például a florfenikol empírikus alapon történő elsődleges helyi használata. Gram-negatív pálcák (P. aeruginosa, Escherichia coli) által másodlagosan fenntartott külső hallójárat gyulladás esetében érdemes akár érzékenységi vizsgálat alapján választani a koncentrációfüggő baktericid hatással bíró fluorokinolonok, aminoglikozidok, illetve polimixin-b közül. Az érzékenységi vizsgálatnak a MIC-érték meghatározásával járó mikrodilúciós formája sokkal pontosabb eredményt ad a kórokozó érzékenységéről. Gombás hallójárat gyulladás esetén helyi használatra klórhexidin tartalmú hallójárat mosás után az állatgyógyászati készítményben elérhető gombaellenes szerek közül empírikusan bármelyik használható, a hatékonyság általában minden esetben kimagasló. A kezelés hatékonyságának ellenőrzésére citológiai vizsgálat végzése javasolt a kórokozók
mennyiségi és minőségi változásának ellenőrzésére.
Az ajánlás kivonatát és a szakirodalmi áttekintést készítette:
Dr. Jerzsele Ákos és Dr. Veres Adrienn Mercédesz
(Állatorvostudományi Egyetem)
Forrás: The Canadian Veterinary Journal, 2008 Aug; 49(8): 785–788. 2. C. Bourély et al.: Antimicrobial resistance patterns of bacteria isolated from dogs with otitis, Epidemiology and Infection, 2019 Jan, 147, e121, 1–10. 3. C. Leonard et al.: External Ear Canal Evaluation in Dogs with Chronic Suppurative Otitis Externa: Comparison of Direct Cytology, Bacterial Culture and 16S Amplicon Profiling, Veterinary Sciences. 2022 Jul; 9 (7): 366. 4. J. Bajwa, Canine otitis externa — Treatment and complications, Veterinary Dermatology, Canadian Veterinary Journal, 2019, 60: 97-99. 5. L. De Martino et al.: An update on microbiological causes of canine otitis externa in Campania Region, Italy, Asian Pacific Journal of Tropical Biomedicine, 2016, 6(5): 384-389. 6. D. O. Morris: Medical therapy of otitis externa and otitis media, The Veterinary Clinics of Small Animal Practice, 2004, 34: 541-555.
