BPH – kombinált terápia dutaszterid-tamszulozin

A férfiak szégyenlősök, határozottan szégyenlősebbek a nőknél. Ennek háttere igen komplex, de tény, hogy a nők már általában az első fogamzásgátló gyógyszer felírása vagy a szexuális élet megkezdését követően hamar megismerik, hogy milyen érzés az intim problémák kapcsán az egészségügyi személyzettel beszélni, legyen az orvos, szakdolgozó vagy netán egészségügyi adminisztrátor. Ezzel szemben a férfiaknak – jó esetben – 40 vagy 50 éves kor körül kell először urológiai szűrésen részt vennie, ahol intim testrészeit kell szabaddá tenni idegen személyek előtt. Ez a szemérmesség azonban odáig vezethet, hogy hanyagolják a prosztata daganat szűrését, vagy az életminőséget jelentősen rontó vizelési panasz terhét viselik a vállukon, még családon belül is elhallgatva. Az állandó mellékhelység keresés, a vizelet utócsepegés okozta nedves alsónemű akár a mindennapi életre is igen káros hatással lehet. Az urológiai szakellátó helyeknek a feladata, hogy ha páciens vizsgálatra kerül, kérdezzenek rá a tünetekre, akár a nélkül is, hogy a páciens ezt szóba hozná.
A vizelési panaszokat magában foglaló alsó húgyúti tünetegyüttes (Lower Urinary Tract Symptoms – LUTS) éppen ezért igényel alapos figyelmet és részletes kivizsgálást az egészségügyi személyzettől. AZ ilyen típusú tüneteket két fő csoportba soroljuk. Az irritatív (tárolási) tünetek a gyakori vizelés, a sürgető vizelési inger, valamint az éjszakai vizeletürítés. Az obstruktív (ürítési) tünetek közé tartoznak a késleltetett vizelés, a csökkent, akadozó vizeletsugár, a nehezített vizeletürítés és a részleges hólyagürítés. Ezen panaszok oka kereshető a hímvesszőn (fitymaszűkület), a prosztatán (jó vagy rosszindulatú megnagyobbodás, gyulladás), húgycsőben (szűkület, idegen testek), húgyhólyagban (a túlműködő húgyhólyagfaltól kezdve a rosszindulatú elváltozásig sok betegség okozhatja), húgyvezetékben vagy a vesében. A benignus prosztatahiperplázia (BPH) igazából egy szövettani diagnózis, tehát inkább a tüneteket kategorizáljuk be, melynek hátterében a prosztata méretnövekedése áll. A prosztata megnagyobbodása vezethet LUTS-hoz, de e mellett számos más, a fentiekben részletezett ok is eredményezheti az alsó húgyuti tünetegyüttes megjelenését. A megfelelő differenciál diagnózis felállításához a fentiek ismerete elengedhetetlen.
A 72 éves férfi páciens is hosszas belső vívódás után érkezett az urológiai szakrendelésre. Életminőséget jelentősen rontó vizelési panaszai miatt szánta rá magát a megjelenésre. A hirtelen fellépő, sürgető vizelési inger, a vizelés után jelentkező vizeletcsepegés, a nehezebben, préselve történő vizeletürítés, valamint az éjjelente 3-4 alakalommal történő vizelés cselekvésre késztette. Az IPSS (international prostate symptom score) értéke 21-es volt (obstruktív dominanciával), az életminőségi (QL – quality of life) kérdésre gyenge (5) pontszámot adott. Magasvérnyomás, valamint csípőízületi problémák miatt állt nem urológiai kezelés alatt.
Urológiai vizsgálata során 58x59x49mm-es, húgyhólyagalapot megemelő prosztatát, kissé trabeculalt húgyhólyagot, normál veséket és heréket észleltük. Hímvessző ép volt. Rectalis vizsgálat során mirigyes tapintatú, a rectumba domborodó prosztata volt detektálható. Uroflowmetriás vizsgálaton kifejezetten obstruktív, elhúzódó görbe ábrázolódott, alacsonyabb áramlással. Reziduális vizelete 90ml-nek bizonyult. Vizeletben kóros nem volt detektálható.
Kezdeti terápiaként 0,4mg tamsulosin indult a dominálóan obstruktív tünetek miatt. PSA 2,3 ng/ml értéket mutatott, vesekfunkciós értéke kissé alacsonyabbnak bizonyult (GFR 56). Vesefunkciós értékek követése hozzátartozik a vizelési panaszokkal bíró betegek ellátásához.
Egy hónapos kontroll során a vesefunkciós érték kissé javult (GFR 61), IPSS értéke 17-re csökkent. A páciens szeretett volna hosszabb távú megoldást a problémára, ahol a műtétet is elkerülheti.
Mint a szakirodalomból jól ismert, hogy az alfa blokkolók a tüneteket eredményesen csökkentik, de az esetleges vizelet elakadás és műtéti szükségesség kockázatát nem csökkenti. A páciens értékei alapján megfelelő jelölt volt a kombinációs kezelés indítására. A tamsulosin folyamatos alkalmazása mellé 0,5 mg dutasterid indítása történt, mely kombinációs készítményben elérhető.
A páciens a három, majd a hat hónapos kontrollra már sokkal jobb hangulatban érkezett, panaszai fokozatosan, jelentősen csökkentek. Vizelet áramlási értékei, és vesefunkciója javult, reziduális vizelete csökkent. Ezt követően a gyógyszerfelírás javaslat által átadásra került a háziorvos kezébe, évenként urológiai kontroll javaslatával.
Arra alkalmas betegeknél tehát gondolni kell a hosszútávú konzervatív kezelés lehetéségére, amely eredményes a megfelelő pácienseknél alkalmazva.

Szerző: Dr. Benyó Mátyás PhD, urológus, andrológus szakorvos