Az első antidepresszívum kiválasztásának jelentősége depresszióban

Régóta tudjuk, hogy a depresszió nemcsak genetikailag és klinikailag, hanem biológiailag és (farmako)terápiás vonatkozásban is heterogén betegség és a depressziók pathogenezisében kétségtelenül fontos szerepet játszó szerotonin csökkent aktivitása csak egy depressziós alcsoportra jellemző. Ennek klinikai képét többnyire a felerősödött negatív érzelmek (pl. az agitáció, a szorongás, az inszomnia, az étvágytalanság, az önvádlás és a szuicidális tendenciák) dominálják. Ezek a betegek elsősorban SSRI antidepresszívumokra reagálnak. Ezzel szemben a csökkent pozitív affektusokkal járó (anhedóniás, anergiás, gátolt, motiváció-szegény,energiátlan, csökkent kognitív funkciókkal jellemzett) depressziók esetében főleg a dopamin és/vagy noradrenalin anyagcsere zavara áll fenn. Ezeknél a betegeknél elsősorban a kettős hatású (noradrenerg és szerotonerg, illetve noradrenerg és dopaminerg) szerek hatékonyak. A szerotonin és katekolamin (dopamin, noradrenalin) depléciós vizsgálatok is igazolják, hogy a szerotonin és dopamin-noradrenali központi idegrendszeri dizregulációja a depressziós betegek különböző alcsoportjaira jellemző, bár kétségtelen, hogy nem ez az első láncszem a folyamat kialakulásában. A szerotonin, dopamin és noradrenalin mellett számos egyéb neurotranszmitternek (pl. acetilkolin, glutamát, stb.), a melatoninnak valamint több enzimnek és transzporternek és receptornak is biztosan jelentős szerepe van a betegség kialakulásában. Mindezeken túlmenően csökkent központi idegrendszeri monoamin transzmisszió kialakulhat normális monoamin szint mellett is, ha a megfelelő transzporterek és receptorok működésében lép fel valamilyen zavar. Mindezekből következik, hogy nincsen univerzális antidepresszívum és a depressziós betegek különböző alcsoportjai különböző hatásmechanizmusú antidepresszívumokra reagálnak. A fent vázolt „tüneti kép – neurotranszmitter zavar” összefüggés természetesen csak nagy vonalakban irányadó, és a megfelelő farmakoterápia megválasztásában egyéb szempontok is szerepet játszanak (bipolaritás, családi amamnézis, megelőző gyógyszerválasz, stb.). Mivel a depresszió az esetek döntő többségében visszatérő vagy krónikus formában zajlik, az első antidepresszívum megválasztásának a beteg hosszútávú sorsának alakulásában különös jelentősége van.